Két ember, nosztalgiázva gyermekkoruk nagymamánál töltött nyarai után, arra a döntésre jutott, hogy felújítják a vidéklátogatás szokását.

Sok előnye van annak, ha az ember tagja egy levelező listának. Az egyik, hogy az ember egy csomó információt kap, amihez egyébként nem biztos, hogy hozzájutna.

Ilyen információ volt, hogy két ember (Heinold László és Szabó Gábor) megálmodta és megalapította a Nagymama Alapítványt, melynek mottójául a „Nagymamát vidékről” kifejezést választották.

Bár ma már egy kisvárosban élek, falun nőttem fel és diákkoromban hetente jártam haza Budapestről. Hétfőn reggel a sok finom hazaival felpakolva utaztam vissza a fővárosba. Nem kellett zöldségesnél vásárolnom, nem kellett sütiért mennem a cukrászdába, vagy pizzát rendelnem vacsorára.

Ma is ilyen jó dolgom van, igaz ma már csak havonta egyszer jutok haza. Általában egy hetet itthon töltök/töltünk, anyukám és a gyerekeim nagy örömére. Édesanyám -- „kányai mama”, ahogy a fiam emlegeti őt --, ez idő alatt finomabbnál finomabb ételeket főz. És minden földi jóval felpakolva enged csak haza (beleértve a csirkét, kacsát, zöldborsót, paradicsomot, paprikát, káposztát, almát, szőlőt, stb.) Aki ismeri a bolti árakat, tudja, mekkora segítség (spórolás) ez nekem. Ráadásul a gyerekek élőben is látnak kakast, kacsát, csirkét, malacot és nem hiszik azt a tehénről, hogy lila.

Csupán arra próbálok rávilágítani, hogy nagyjából ezen a szisztémán alapul a Nagymama Alapítvány. Leegyszerűsítve a dolgot: az elgondolás alapja, hogy újra egymásra találjon a városi és falusi ember. A www.nagymama.hu honlapon lehetőséget biztosítanak azoknak a falun élő embereknek a regisztrálásra, akik kedvet éreznek arra, hogy a már meglévő (vagy a tervezett) családi vállalkozásukat a falusi turizmus, vagy zöldség- és gyümölcstermelés, esetleg állattenyésztés felé tereljék. Igaz, ma ez nem igazán kifizetődő tevékenység, de talán éppen azzal lehetne javítani a jelenlegi helyzeten, ha a városi emberek közvetlenül a falusi termelőktől vásárolnának – kikerülve ezzel a felvásárlót, a boltost, és tucatnyi láncszemet. (Kedvenc példám, hogy az anyukámtól 70 forintért felvásárolt meggy 300 forintért kínálta magát a budapesti zöldségesnél).

Fontos, hogy nem csak az regisztrálhat, aki termelésben gondolkodik, hanem az is, aki mondjuk szállást biztosítana a vidékre látogatóknak, vagy aki „csak” barátokat keres. Sajnos – vagy szerencsére – nem élhet mindenki városon. Hiszem, hogy ami régen működött – miszerint a falu lakossága megtermelte a városi emberek élelmét, míg a városiak előállítottak az iparcikkeket --, annak működnie kell ma is. Fontos lenne, hogy minél több emberhez eljusson a lehetőség híre, hiszen csak azok tudnak regisztrálni, akik tudnak az Alapítványról. Aki számára még nem elérhető az internet otthon (sajnos a kis falvakban még nincs elterjedve), de van egy kedves ismerőse, attól kérhet segítséget, mert a jelentkezési lap letölthető, kinyomtatható és postai úton is eljuttatható a szervezet központjába. A regisztrálás azért szükséges, hogy az érdeklődő városi emberek meg tudják találni a számukra legközelebbi termelőt, szállásadót, leendő barátot. Hiszen ők is vágynak egy kis csendre, nyugalomra, finom, házias, egészséges ételekre, vagy egy jó szóra.

Tudom, hosszú folyamat lesz. Jó néhány polgármesternek elküldtem az információt levélben, sajnos egyelőre egyikre sem érkezett reagálás. Ez a másik fontos dolog: bevonni a polgármestereket is a szervezésbe. Meggyőződésem, hogy minden település vezetőjének érdeke, hogy a falu lakossága jobb életet teremthessen magának -- ezáltal közvetve a falu egészének is.

Az sem mindegy továbbá, hogy a fiatalok akarnak-e falun maradni hosszabb távon is, hiszen jelenleg elég silány kilátások várják őket. De a kezdeményezés hallatán talán lesz köztük olyan, aki ebben a vállalkozásban találja meg a jövőjét. Hiszen az országban riasztó mértékű a munkanélküliség, ami a falvakat még inkább érinti, mint a városokat. A hírekben pedig rémisztgetnek bennünket, hogy a hús ára, a kenyér ára, mindennek az ára az egekig ér majd…

Ha anyukám hús, zöldség, és egyéb élelmiszertartalékai is elfogynak, vagy már nem bírja a földművelést, nekünk magunknak is egy kedves, rendes falusi termelő után kell majd néznünk.